Az 1960-as évek divatjának áttekintése

A hatvanas évek korszaka elsöprő változást hozott a társadalomban, politikában és kultúrában is, a fiatalság minden eddiginél nagyobb szerephez jutott. A divat a popzenével együtt Nagy-Britannia egyik legfontosabb exportcikkévé nőtte ki magát. Az amerikai média nem mást sugallt, mint hogy a tehetséges fiatalok bármit elérhetnek és joguk van a boldogsághoz, ami a jólétből való bő merítést is maga után vonta. A függetlenség és a szeparáció egyik legapróbb jele, hogy a twistet a nő nem a férfit ölelve ropja, hanem vele szemben, egyedül. A fogamzásgátló tabletta elfogadtatása épp úgy küzdelmet jelentett, mint a nők munkabérének növelése.

A látvány-forradalom kellékei és a konvenciók lehullása háttérbe szorítja a felső tízezret kiszolgáló haute couture-t, amely viszont a hatvanas évek közepétől a társadalomban lejátszódó változásokat a maga mintájára formálja, és ezzel végképp megszűnik a divatban a kizárólagosság, vagyis innentől fogva irányzatok sokfélesége hatott egyidejűleg egymásra. Az utca véleménye nélkülözhetetlenné vált a divattervezők számára. A fotósok a zárt műtermek helyett a természetben, főleg tengerparton örökítik meg pl. a Sunday Times és Petticoat magazin modelljeit, hogy így is hirdessék: az álmoknak semmi sem szabhat határt. Az ezek után önmagának létjogot követelő excentrikusság középpontja London lesz, ahol a hatvanas évek végére a dekadens romantika végül saját vívmányait tagadja meg, és az egyén exodusa a hippi mozgalommal végképp felfordulást hoz a divatban is.

A 1960-as évek stílusai és elemei egymás mellett és egymás után:
– A hatvanas évek elején az amerikai teenager stílus és az Op art, azaz optikai művészet fedezi fel újra az ún. „shift dress”t (szűk ingruhát), amelyet a kreátorok hatalmas, élénk színű mintákkal aggatnak tele. Yves Saint Lauren Mondrian festőművész absztrakt motívumvilágát varázsolja rájuk.
– A panty, vagyis a szűk női hosszúszárú nadrág kényelmes viselet a nőknek, ami a mozgáskultúra fellazulását is maga után vonta.
– 1963-ban Pierre Cardin megalkotja a Beatles ruhadarabokat, amelyek jó ideig etalonként funkcionálnak a férfiak számára.
– A férfiak divatjában óriási változást eredményezett, hogy eddig szabónál varratták a főleg sötét ruhadarabjaikat, ebben a korszakban viszont főleg az amerikai piac által is preferált tömegcikkek miatt rengeteg élénk szín, gallér nélküli kabát, kasmír pulcsi, szűk bársony nadrág és bőr bokacsizma jelent meg, feldobva az addig nagyon is egyszerű öltözködést. A szűk szabás miatt a férfiak jobban ügyeltek a testtartásukra, a tetszeni vágyás végre nem zárta ki a férfiasságot. A ruhák egyre inkább unisexé váltak, a nyakkendő éppúgy passzolt az apró shortokhoz, mint a végtelenségig díszített ingekhez. Egy idő után azonban maga a nyakkendő is vesztett presztízséből, hódító útjára indult a garbó.
– Űr stílus: fém és plasztik lemezkék drótokkal és bőrrel keverve, fémes és neon színek, akár André Courrẻges 1964-es „Moon girl” kollekciójában, amelyben a fehér és az ezüst úgy csillog, mint az űrhajók felülete. Ráadásul ezt fokozta a rengeteg műszálas ruhadarab és műszempilla a nőknek, akik már „baby”-k, és nem „lady”-k.
– Op art: az alapvető mértani alakzatokat veszi alapul, amelyeket a divat optikai csalódásokként a fehér és fekete színek játékába vetít. Az Op art legnagyobb alakjai Vásárhelyi Győző és Alexander Calder.
– Pszichedelikus stílus: cikázó vonalak, merész és fényes anyagok, színek lüktetését jelenti a divaton belül. Napjainkban ebből az Egyesült Államokból eredő stílusból merít az ún. dreamy design, tehát szó sincs már hallucinogén szerekről, inkább egyfajta álmodozó-játékos, de impulzív stílusról.
– Etnikai stílus elterjedése: főként ázsiai és afrikai elemek beivódása az európai divatba.
– 1966 legtrendibb ruhadarabja a baby-doll lett
– A hippi mozgalom 1967-ben Californiában ütötte fel a fejét, és, miután Yves Saint Lauren tengerészkabátot és munkásruhát vegyít a kollekcióiba, az utca még inkább elszakad az elitista törekvésektől, a pop stílus hippivé növi ki magát az ornamentális elemeket érintve. Az áhított paradicsomi boldogságot az utca embere a természet gyermekeként afgán kabátban, hosszú szoknyában és pólóban keresi. Hosszú haj, szakáll, bajusz; testfestés; természetes elemek felhasználása az öltözködés során; béke szimbóluma; nyakpántos női toppok; afro haj; foltozott farmer; bőrszandál, indián jelleg… mind-mind az ellenkultúra részét képezte. Szabad szerelem, nyers divat.
– Korabeli szépségideálok: Twiggy, azaz Lesley Hornby; Celia Hammond; Verushka. A fekete modellek is egyre kelendőbbek, mint például Donyale Luna.

Textilek, minták, jellemző anyagok:
– A fiatal, szabadúszó tervezők olyan kortárs művészek munkáiból merítenek ihletet, mint Andy Warhol és az Op art művész, Bridget Riley.
– A nagy méretű geometrikus figurák nem csak a ruhákon, de a bútorokon is visszakacsintanak, mindenhol virágos minták szövik át a felületet. A pszichedelikus villanások összefonódnak az Art Nouveau és az Art Deco képlékeny, állandó változásban lévő motívumaival.
– Csillogást, lágyságot közvetít az akkor igen népszerű gyapjú, jersey, akrill-jersey, szőrmék, selyemszövet, nylon, fekete fátyolszövet, krepp és lycra (1962).
– A kor híres textil-designerei: Terence Conran, Zika Asher, Sanderson… etc.

A kor legnagyobb divattervezői:
– Yves Saint Lauren
– Christian Dior
– Paco Rabanne
– André Courrẻges
– Cristobal Balenciaga
– Emanuel Ungaro
– Valentino Garavani
– Rudi Gernreich
– Emilio Pucci

És még: Ted és Rosette Lapidus, Phillippe Venet, Jean-Luis Scherrer, Bill Blass, Oscar de la Renta, Simonetta Visconti, Roberto Capucci… etc.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.