Apalap blog

A University of California kutatói kimutatták, hogy a gyermekkori alvás alapvető szerepet játszik az agy fejlődésében. Az agy fejlődésének lényege az agysejtek közti kapcsolatok növekedése és megerősödése. Az agyi „hálózatok” felnőtt korban is fejlődnek és finomodnak, de már kisebb mértékben.

E fejlődési folyamat, amelyet „plaszticitásnak” is neveznek, feltehetőleg fontos szerepet játszik a viselkedés irányításában, a tanulásban és az emlékezetben. A „plaszticitás” azt jelenti, hogy a neuronokat a környezet eseményei vagy a kívülről érkező ingerek képesek működésbe hozni.

Egy kísérlet során macskákat vizsgáltak - az állatokat különféle környezeti kihívásokkal szembesítették, majd az egyik csoportot hagyták hat órán át aludni, míg a másik csoportot ébren tartották. Az alvó cicák agyában kétszer annyi változás ment végbe, mint az ébren maradókéban.

Ez az eredmény arra utal, hogy az alvásnak alapvető szerepe van az éber állapotban minket érő ingerek és kihívások „konszolidálásában”, vagyis abban, hogy az agy az élményeket hosszabb távon is elraktározza és hasznosítsa.

Az eredményekből az is következik például, hogy az alvásnak nagyon fontos szerepe van az olyan megpróbáltatásokban, mint például egy vizsgára való felkészülés. Ha tehát addig tanulunk, míg fáradtnak nem érezzük magunkat, azután pedig alszunk egyet, akkor legalább olyan hatékonyan rögzítjük a tudnivalókat, mintha az egész éjszakát a tanultak ismételgetésével töltenénk.

A kutatók azt is kimutatták, hogy az agy „plaszticitása” az úgynevezett nem-REM alvás mennyiségétől függ (vagyis a mély alvás mennyiségétől, amelyet lassú, hosszú agyhullámok jellemeznek, s nem jár együtt álmodással). Az alvás általában ilyen NREM szakasszal kezdődik, majd REM-szakaszokkal váltakozik. Elképzelhető, hogy a NREM szakaszban az agy újrajátssza a korábbi élményeket, s ezzel megerősíti az újonnan tanult dolgokat. Egy másik elmélet szerint az is szerepet játszhat a NREM szakasz memóriát-erősítő hatásában, hogy ilyenkor szabadulnak fel az agyban az ún. neurotrophinok, amelyek szükségesek az agy plaszticitásának fokozódásához.

Az új felfedezések végre fényt derítenek egy régi rejtélyre: arra ugyanis, hogy miért van egyáltalán szükségünk alvásra. Minden állat és ember alszik, de ennek okára és jelentőségére mindeddig nem találtak magyarázatot. A találgatások közt olyan elméletek is szerepeltek, mint például az, mely szerint az alvás akadályozta meg, hogy éjszaka, amikor őseink vadállatok prédái lehettek, kimerészkedjenek biztonságos barlangjaikból, egészen a bonyolult neurológiai magyarázatokig.

Mindig is tudtuk, hogy a madarak és az emlősök - tehát az emberek is - kis korukban legalább háromszor annyit alszanak, mint a felnőtt példányok. Azt is sejtették, hogy ilyenkor fontos változások zajlanak le az agyban, amelyek bizonyíthatóan befolyásolják a memóriát és a kognitív képességeket. Ez az első vizsgálat azonban, amely kimutatta az összefüggés pontos mechanizmusait.