Woody Allen: Small Time Crooks

A Small Time Crooks-ban Woody Allen a blodli felé mozdul, egy naív gengsztermesét mond el. Korai filmjeinek hangvételéhez tér vissza, az egész kicsit olyan, mint a Fogd a pénzt és fuss!, vagy a Broadway Danny Rose. Egyszerű történet, már-már triviális, mégis hatásos viccek, vázlatos jellemek, ám annál találóbb jellemzések. És: a történet végén tanulság!

Ray kétbalkezes bankrabló (Woody Allen alakítja), aki még egyszer utoljára megpróbálja. Örökösen Frenchy-tol, a feleségétől (Tracey Ullmann) kér kölcsön a terveihez, s most is ezt próbálja meg. Rábeszéli, béreljék ki azt a lerobbant üzlethelyiséget, amelyik egy bank szomszédságában éppen üresen áll. Nyissanak “falból” valamilyen boltot, és közben a pincéből fúrjanak alagutat a bank széf-termébe.

Frenchy belemegy, de valószínűleg nem azért, mert hisz a dolog sikerében, hanem mert szereti az urát. A kedvéért még tervezgetni is hajlandó, hogy mi lesz, ha majd markukban a pénz… Bár, amikor kiderül, hogy Ray a hozzá hasonló kétbalkezes cimboráit is behozza a buliba, már nem ilyen lelkes.

Sütiboltot nyitnak (pontosabban cookies boltot – ez az angolszász kultúra alapsütije, kerek, lapos és számtalan ízesítésű létezik belőle) az üzlethelyiségben, Frenchy és kissé butácska unokanővére sütnek és eladnak, a fiúk pedig a bányában (pincében) dolgoznak. Minden a terv szerint halad. Igen ám, csakhogy a terv hibás, a tervrajzok alapján a bank helyett egy ruhaboltban törnek felszínre a fiúk. Frenchy-t azonban ez az egész már nem annyira aggasztja, mert a sütijeit megkedvelte a környék. Sőt, városszerte híres lesz a bolt, kijön a tévé, tömegek állnak az utcán és tonnaszám viszik haza a süteményeket. És – természetesen – egyre nő a bevétel. Ha a bankrablás nem is jött be, a süteményekbol mindenki meggazdagodhat!

Vállalkozást húznak fel a sütiboltra, üzemet nyitnak, beindul a tömegtermelés. Ray és Frenchy milliomos lesz. Itt kezdődnek a bajok. Az ambiciózus Frenchy felismeri a “társadalmi szakadékot”, amely előttük tátong: hiába van pénzük, mégsem tartoznak az elithez, sem az életformájuk, sem a világlátásuk, műveltségük nem oda köti oket. Választ tehát egy “mestert”, egy fiatal, intelligens, művelt fiút (Hugh Grant) aki majd bevezeti a művészetek és az előkelő társaságok világába. Ray-nek nem kell az “új élet”, nem akar múzeumokba, aukciókra járni, nem akar utazni és művelodni, meccseket szeretne nézni és sört szopogatni a kedvenc selyem foteljében. A házasságnak annyi: Frenchy a fiú felé, Ray a baseball meccsek felé indul, oldalán a kedves, de butácska unokanővérrel a sütiboltból. De aztán, ahogy egy mesében kell, minden megoldódik (vagyis marad a régiben), mert a közös vagyon egy pillanat alatt elszáll…

Ismerős az újgazdag, de a műveltségben igencsak lemaradt vállalkozó figurája? Nem véletlen. Ám úgy látszik, ilyesfélék nem csak nálunk akadnak. Mostmár a forgalmazókon a sor, behozzák-e Magyarországra is a filmet: hadd ismerjünk a nagunk “ex-gengszter” vállalkozóira Woody Allen meséjében, hadd nevessünk rajtuk… és magunkon (?)

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.